A természet védő öleléséből kiszakadt ember szülőanyja ellen fordult. Ennek a már-már visszafordíthatatlan következményeit napi szinten érezzük, amelyek súlyossága a földrajzi helyzetünktől függ. A talán legsürgetőbb feladat visszatalálni a gyökereinkhez, megbecsülni a kincseinket, s megóvni magunktól azt, ami felbecsülhetetlen értékű.

A madarak és fák napja kiváló alkalom felhívni a figyelmet arra, hogy nem csak május 10-én fontos a természetvédelem…

A muzsika hangja

A madarak és fák napja hazánkban több mint 100 éves múltra visszatekintő ünnep. A természetben fellelhető számtalan csoda nemcsak nyilvánvaló gazdasági jelentőséggel bír, hanem az emberi lélek gyógyításának egyik legelemibb erőforrása. Ahogy a tápanyagokban gazdag föld a mezőgazdaság, azaz az élelmezés nélkülözhetetlen első szintje, úgy a csobogó patak, a lágyan fújó szellő, a tisztító esővíz, az energizáló napsugár, a fák hús árnyéka vagy éppen a madarak nyugtató éneke mellékhatásoktól mentesen harmonizálják a test-szellem-lélek-hidat.

A felgyorsult világ az instant megoldásokat részesíti előnyben, gyakran semmibe véve az egyértelmű, vészjósló jeleket, s nem törődve a beláthatatlan következményekkel.

A harsány viselkedés, a másik lenyomása és túlordítása szinte zökkenőmentes szakmai előremenetelt biztosít az erős egóval gazdagon „megáldott” egyén számára. Természetesnek véve a természetet, saját szolgálatunkba állítva azt, megdöbbenünk, amikor a Földanya tehetetlenségében megrázza magát, hogy ledobja magáról a felesleges terheket. Nem lehet büntetlenül kizsigerelni sem a környezetünket, sem az élet nevű társasjáték többi csapattagját, azaz szeretteinket, barátainkat, kollégáinkat, sőt, még az ellenségeinket sem.

A természettel együtt rezonáló belső hangunk szüntelenül és alázattal figyelmeztet a ránk leselkedő külső és – a modern idők hozadékaként leginkább – belülről fakadó veszélyekre.

Az újkori népbetegségtől, a stressztől különböző fizikai és lelki módszerekkel (jóga, meditáció, sport stb.)  megszabaduló, lecsendesülő elme pedig újra és újra összhangba kerülhet a körülöttünk pulzáló világgal. Tehát nem kilátástalan, noha kétségen kívül nehéz kihívással nézünk szembe az általunk teremtett életmódnak köszönhetően.

Fejlődj együtt az általad ültetett fával!

Klebelsberg Kuno elképzelése szerint a gyermek és az általa ültetett fa együtt növekednek, s így lényük is összefűződik.

A természet szeretete velünk született tulajdonság, amelyet a szerencsésebbek felcseperedésük alatt folyamatosan átélhetnek, magukba szívhatnak, miközben mások, a városi közegben felnövők szülői-oktatói nevelés, majd a későbbiekben tudatos választás révén tapasztalhatnak meg.

A világbéke elcsépelt fogalma nem egy megfoghatatlan utópia, hanem igenis elérhető célt vetít előre. Persze, ha a fától nem látjuk az erdőt, azaz mindig másra hárítjuk a felelősséget, a lehetőségek tárháza hamar kiürül.

A felvilágosult francia bölcselkedő, Jean-Jacques Rousseau után szabadon, a megoldás kézenfekvő:

Vissza a természethez.

Ez a nem szó szerint értelmezendő, hanem sokkal inkább filozófiai indíttatású aforizma az eredeti állapotok visszaállíthatatlanságának tudata mellett arra ösztönöz, hogy megmentsük azt, ami még magában őrzi a természetességet.

A természetes összhang gyógyító ereje

Bámulattal kísértem figyelemmel és örökítettem meg képekben egy feketerigó pár fészekrakását, költését, a fiókák felnevelését, majd az utódok útra bocsátását.

Az élet jól megszervezettnek tűnő, mégis magától értetődő természetességgel haladó körforgása egy elektromos áramot és forgatócsoportot nem igénylő, MegaGigaUltraHD-felbontású színes film, amely az orrunk előtt játszódik le, s amelynek szerves részei vagyunk.

Rombolás helyett teremtsünk, kifosztás helyett szaporítsunk, megbetegedés helyett gyógyuljunk!

Fotók: Aigner Ivan