Ugye ismerős a Majd ha nyugdíjas leszek… kezdetű mondat? Az őszidőre halasztott álmok, tervek megvalósítása helyett azonban sokszor a különböző testi bajok és a depresszió ömlenek az ember nyakába. A jó hír azonban, hogy mindez kellő tudatossággal és felkészüléssel megelőzhető. Kíváncsi vagy, hogyan? Az alábbi sorok Neked szólnak…

Fotó: Jonathan Farber

Ajándékélet vagy hajsza a túlélésért?

Vannak emberek, akik ajándékéletet élnek. Rájuk akkor is rásüt a Nap, amikor komor felhők borítják be az eget; akkor is sikeresek, ha szinte semmit nem tesznek érte; elkerüli őket a legtöbb nyűg és baj, pedig tesznek az óvatosságra, a biztonságra. Nyilván nem közéjük tartozol, mert az esetben már a bevezetőnél továbbkattintottál volna.

Szóval maradtunk mi, többiek, akik céltudatossággal, szorgalommal, hol könnyebb, hol keményebb munkával megdolgozunk a sikereinkért; fokról fokra másszuk meg azt a bizonyos létrát; felelősségteljesen osztunk-szorzunk, mielőtt döntést hozunk; szépen tologatjuk magunk előtt az álmainkat, lemondások sorozatába bonyolódunk, csak mini pihenőket engedünk meg magunknak, mert a napi rutin végrehajtása, az előttünk tornyosuló feladatkupac leküzdése szinte felemészti az összes energiánkat. Röviden: a túlélésre játszunk.

Fotó: Gratisography / Pexels

 +++ Hogyan lehet erősíteni a nemzeti összetartást? Mi erre a csokoládéízű belga recept? +++ 

220 felett

A soha nem látott mértékben megnövekedett információáradat által gerjesztett, felfokozott sebesség, a technikai innovációk diktálta, őrült tempó maga alá darál, ha nem kötjük fel a gatyánkat.
Persze, pontos célmeghatározással, elképzeléssel, hatékony időgazdálkodással, lankadatlan lelkesedéssel, kitartással az utunkba kerülő akadályok elporladnak. Na, jó, de mégis hányan képesek külső segítség nélkül, folyamatosan fenntartani magukban a szükséges motivációt, Duracell-nyuszi módjára tekerni, tekerni, tekerni… és tekerni… és tekerni… 30-40 éven keresztül?

A jól ismert Neoton Família-sláger igen plasztikusan fejezi ki, miszerint:

Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.

Fotó: Mathew Schwartz

Lefogadom, hogy a családodban, a barátaid között és/vagy az ismerőseid körében ismersz legalább két olyan embert, aki intenzív, agilis, sürgő-forgó életet élt, amíg dolgozott, majd belerokkant, magába roskadt, lebetegedett, miután belezuhant a várva várt szabadság szakadékába?

Hányan valósították meg azt, amit elterveztek? Egyáltalán volt tiszta elképzelésük arról, mihez kezdenek abban az új életszakaszban?

Félre ne érts! Távol álljon tőlem, hogy ijesztgesselek. Inkább arra szeretnélek rávezetni, hogy szerencsére – mint minden megoldandó feladat esetében – létezik egy kulcs, amivel számos új élmény, lehetőség kapuja nyílik meg előtted. A legjobb az egészben pedig az, hogy ezt a kulcsot nem egy földalatti, szuperbiztonságos széfben őrzik, hanem számodra könnyedén elérhető. Ráadásul még keresned sem kell. Tarts velem a következő fejezetben, hiszen nem rejtem véka alá a kulcsár személyét.

A bűvös szó: Restart

Úgy tartják, az tanítja, aki csinálni nem tudja. Persze itt is a kivétel erősíti a szabályt.
Nyilván senki sem vonja kétségbe az egykori bankvezér pénzügyi előadásának a hasznosságát, az olimpiai bajnok edzési tanácsainak aranyértékét, a világhírű operaénekes mesterkurzusának motiváló erejét, a Pulitzer-díjas újságíró szakmai észrevételeinek hitelességét, vagy a több száz páciens látását javító szemorvos javaslatainak eredményességét.
Éppúgy tud a több évtizedes felső vezetői múlttal rendelkező, nyugdíjas éveit a lehető legaktívabban, illetve leghasznosabban töltő HR szakértő és üzleti tanácsadó a munkaszolgálati életszakasz fájdalommentes és buktatók nélküli búcsúztatásában támogató jelleggel közreműködni, kellően rávilágítva az új, ismeretlen dimenzió megtapasztalásának örömére.

Engedd meg, hogy Vékási Emese segítségével lerántsuk a jövődet elhomályosító fátylat, hogy tisztán lásd, merre visz tovább az utad, milyen remek korszak veszi kezdetét, ha tudatosan és tervezetten nyomod meg a RESTART gombot!

– Manapság egy vezető vállát minden korábbinál nagyobb felelősség terheli. A szinte megállás nélküli pörgéssel, agyalással, rohangálással és ellenőrzéssel folyamatosan tolja ki a tűréshatárt, vészesen közelítve a stresszbarométer maximumszintjéhez. Ebben a sikerkényszeres, profitorientált közegben mennyivel a nyugdíjazása előtt tudatosul egy topmenedzserben, hogy a hiperaktív napjai meg vannak számlálva?

– A nagy rohanásban időt kell szakítanunk arra, hogy életünknek ezt a jelentős részét megtervezzük. Azonban a végeláthatatlanul érkező újabb és újabb feladatok ebben ádáz ellenségeink. Különben is olyan messzinek tűnik még… Ráadásul nem gondolunk bele, hogy amikor azt mondjuk, utazni, olvasni, segíteni, nyelvet tanulni szeretnék, azt is meg kell szervezni. Bár már nem fog csörögni az óra, mégis felébredünk. A reggeli rutin után indulnánk, de nincs hová. Az is előfordulhat, hogy a család mindent velünk intéztet el, hiszen úgyis ráérünk.
Szóval meg kell tanulni szabadnak lenni. Dönteni kell: korai betegségek, depresszió vagy boldogság…

– Mik a nyugdíjazás előtt álló, aktív életmódot élő vezetők legnagyobb félelmei, illetve a rájuk leselkedő veszélyek?

– A legtöbb embert „váratlanul” éri a nyugdíjazás. Ennek vagy a felkészülés hiánya, vagy a kényszer az oka. Mindenesetre ilyenkor szembesül azzal az érzéssel, hogy már nem fontos. Nem kell döntéseket hoznia, nem kérnek tőle tanácsot. Noha korábban arról álmodozott, milyen jó lesz majd, a legtöbb esetben azonban a negatív érzések erősödnek fel. Sajnos elég gyakran fordul elő, hogy különböző betegségek, illetve nem ritkán depresszió lép fel. Itt a vég...?

– Személyesen min ment keresztül, amikor a több évtizedes napi rutint egy tátongó szakadék (Nesze neked nagy szabadság…) váltotta fel?

– Már egy héten belül elkezdtem megvalósítani a pontosan megtervezett álmomat. Azonban még így is, hogy még jó pár évet dolgozhattam volna aktívan, illetve fel is készültem, legalább egy hónapomba tellett, amíg az elmúlt 40 évet el tudtam engedni. Ez is gyászmunka, hiszen el kell szakadnunk az életünk nagy részét meghatározó szokásoktól.

– Mivel tudta önmagát motiválni? Egyedül taposta ki az új utat, vagy igénybe vett segítséget?

– Bármi másnál jobban akartam, akarok coaching által segíteni másoknak. Ez óriási motiváció és persze felelősség is egyben. A családom, a barátaim örültek, mellettem álltak, s azon voltak, hogy jól érzem magam a bőrömben. Éppen tegnap kaptam volt kollégáimtól nagyon pozitív visszajelzést. Amikor kitaláltam, pontosan mit akarok, támogattak, ám igazából nem volt olyan személy, aki felhívta volna a figyelmemet a rám leselkedő „veszélyekre”.

– Hányan képesek egyik pillanatról a másikra letenni a lantot, és nem visszanézve, gondolkodás nélkül a hosszú évek alatt felhalmozott, többszörösen elhalasztott, bakancslistán lévő tervek, vágyak után menni? Mi a titkuk

– Azt tapasztalom, hogy nagyon kevesek képesek egyedül belevágni az életük újabb szakaszába, azaz megtervezni a következő 20-30 évet. A magam részéről életem nagy lehetőségének tartom az elkövetkező időt. Tényleg úgy osztom be az időmet, ahogy szeretném. Fontos, értékes munkát végzek, tanulok, utazom, olvasok, szóval boldogan élek. A titok, hogy bátran éljünk a szenvedélyünknek. Az már szinte mindegy, hogy az mi

– A többség azonban így vagy úgy belerokkan. Hogyan lehet felkészülni a váltásra? Milyen módszerrel lehet rekalibrálni az agyat, újratervezni a saját navigációnkat?

– Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a valahová tartozás érzését veszítjük el. Sajnálatos módon a nyugdíjas lét sokak számára egyet jelent az öregséggel, a butasággal. Ez alapvetően komoly szociális probléma egy elöregedő társadalomban. Határozottan állíthatom, hogy nem szeretnénk ehhez a körhöz tartozni!
Hiszem és tudom, hogy rengeteg előny társul életünk ezen időszakához. Ezeket kell megkeresni és a tudatosság szintjére emelni. Igen, az agyunkat átállítani kell, semmiképpen sem leállítani. Számos apró trükk (pl. lassú elszakadás, új közösségek felfedezése, apró örömök tudatos keresése és megélése) áll a rendelkezésünkre. Ezen felül elmondhatatlanul fontos, hogy fenntartsuk az érdeklődésünket a világ, embertársaink, az aktuális események iránt, azaz naprakészek legyünk.

– Az egyéni vagy a csoportos foglalkozások a célravezetőbbek?

– A gondolkozás beindítását erősen serkenti a közösségi élmény; azonban az egyéni célok megtervezése egyéni coaching foglalkozások keretében a leghatékonyabb. Természetesen ez nagyban függ az egyén személyiségétől is.

– Vannak reménytelen esetek, vagy megfelelő megközelítéssel mindenkit meg lehet menteni a nyugdíjazás utáni szakadékba zuhanástól?

– Hiszem, hogy nincs reménytelen eset. Az a tapasztalatom, hogy a férfiak kicsit szemérmesebbek a segítségkérésben. Mindent összevetve azonban mindenkinél, akivel eddig kapcsolatba kerültem, nagyon pozitív, tartós és hatékony változásokat tudtunk elérni. Kell ennél jobb visszacsatolás?

– Mire és hogyan nyújt megoldást a Restart Workshop?

– A közösségi élmény, a szinte mindenkit érintő, az általános problémák, valamint az egyéni álmok megvalósításának lehetősége felszabadító érzés. Sokkal könnyebb tudatosan időt szakítani arra, hogy a nyugdíjazás ne valaminek a vége, hanem egy nagyszerű, új életszakasz kezdete Egyértelművé válik, hogy a felkészülést évekkel előbb tanácsos elkezdeni.
A workshop során felkutatjuk a jól eldugott, valódi álmokat. Ilyenkor könnyen kiderülhet, amit magunknak mondogatunk, hogy ezt, vagy azt fogjuk csinálni, csupán képzelgés, az „Igazi” viszont valami egészen más. Konkrét példákkal válaszolok a „Hogyan csináljam?” kérdésre, valamint életszerű, bizonyítottan használható, személyre szabott megoldásokat dolgozunk ki együtt. A legnagyobb értéknek a rádöbbenés pillanatát tartom, amikor a vezetőben tudatosul, álomból könnyedén valóság lehet.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

✅ Tetszik a cikk? Nyomj egy lájkot és oszd meg!
⛔ Van építő jellegű véleményed a leírtakkal kapcsolatban? Nehogy magadban tartsd! Írj bátran!
➕ Megesz a kíváncsiság, milyen hasonlóan izgi vagy tanulságos cikkeket olvashatsz a jövőben a blogomon? Határozottan kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Fotó: Heidi Sandstrom